Kia
A Kia története
A Kia jelvényeA megfogyatkozott koreai kistigrisek eme egyik utolsó példánya is úgy maradhatott fenn, hogy sebeit nyalogatva a délcegebb Hyundai bratyóhoz csatlakozott. De mára már erőre kapott, és a régi korszak zászlajának tekinthető, nem kicsit sutácska Merci karikatúra Opirust végre eltüntették a süllyesztőben, és leváltotta az új idők zászlóshajója, a letisztult vonalvezetésű Cadenza.
A keleti autógyárak ugyanazt a rögös utat járták be, mint a klasszikus brit manufaktúrák, de a több mint egy évszázadot ötven éven belül poroszkálták végig. Stimmel viszont a szerszám, bicikli, illetve motorkerékpár gyártással induló őstörténet, de már nem egy kedves, olajillatú, napfénypásztás vidéki pajtában, hanem egy nagyvárosi fémszagú üzemben fogant a leendő autóbarkácsoló egylet.
A KIA leánykori neve a nekünk kissé semmitmondó, viszont hosszú Hyungsung Precision Industry (… precíziós iparvállalat) volt, és a kisleány 1944 decemberében nyitotta meg kapuit Szöul forgalmas ipari negyedében. Kezdetben acélcsöveket és biciklialkatrészeket készítettek, majd 1952-től elkezdték gyártani az első Koreai kerékpárt, a Samcholli-ho-t. Ekkor kapta meg büszke új nevét a gyár, ami két ősi, még kínai jellegű karakterből, a „ki”-ből, amit a keletről felemelkedő napra használnak, és az „a”-ból, ami magát Ázsia anyát jelöli. Ezért a KIA szerényen a felemelkedő Ázsiát jelenti, szinte hihetetlen, hogy nem a „baráti” Kínában fogant ez, a párt-tapsvihart kavaró márkanév. Mielőtt néhány szemfüles olvasóm beírna, hogy vajon mihez fogtak évekig a bicikli alkatrészekkel, ha az első koreai bicikli 1952-ben készült el, sajnos nem sikerült kiderítenem, hogy talán exportálták, esetleg licensz-járgányokba építették vagy csak egyszerűen elásták, fogalmam sem nem van róla.
1957-ben a kis C-100-as robogóval egyetemben megszületett a koreai gépjárműipar is, persze még egyelőre igen ártatlan formában. 1961-ben már motorkerékpárok is készültek, méghozzá pontosan két évtizedig gördültek le kétkerekű géperejűek a KIA futószalagjairól.
kia_k360_1962_200kia-brisa_200Az igazi kaland egy évvel később, 1962-ben kezdődött a K-360-as háromkerekű kisárusszállító bemutatásával. A Mazda hasonló jellegű mutánsával ellentétben a KIA inkább hordozott teherautós, mint motoros géneket. A kis mindenest egészen 1973-ig gyártották több mint huszonötezer példányban. 1971-ben született meg az első négykerekes málhahordó, a Titan, ami annyira népszerű lett, hogy a teherautó koreai szinonimájává vált. 1973 igazi mérföldkő volt a KIA életében, a lezárult múltat a teherhordó triciklik jelentették, az új korszakot a szupermodern Sohari gyár megnyitása, és már saját fejlesztésű és gyártású benzinmotorok használata jelentette. Erről sajnos megint nem szól a fáma, hogy előtte milyen származású acélszíveket kaptak a járgányok. Nem kevésbé lényeges fordulat egy év múlva az első személyautó, a Brisa megérkezése. Később ez lett Korea első export járműve, és a Közel-Kelet volt a koreai invázió első célpontja. 1978-ban már az első gázolajos aggregátokat is kalapálták össze a szemfüles munkások.
kia_concord87_200kia_enterprise_2001998_kia_elan-200Vérszemet kaptak a KIA fejlesztői, és sokkal egyszerűbben oldották meg a járműpaletta bővítését. A Nemzetközi Gyermekév alkalmából 1979-ben új nagykocsi gyártását kezdték meg a Fiat 132-es licensze alapján (A második generációt Argentának hívták az olaszok, így már többeknek ismerős lehet) valamint új luxusautóét, ez pedig a Peugeot 604-es helyi változata volt. Egy évtizeddel később mindkét osztályban már átvarázsolt Mazdákat gyártottak: 1987-től 1996-ig a Capital és Concord típusokat a 626-osok átszabásával, a luxus kategóriában pedig a 929-es volt a donor, nemcsak a Potentia (1992-2001) nevű batárnál, hanem a hangzatos Enterprise zászlóshajó (1998-2003) is a nagy Mazda felcicomázásával készült. Ezt váltotta a hírhedt Opirus, ami egészen napjainkig húzta. A sort egy nem mindennapi verda zárja, 1996-tól 1999-ig készítették a KIA Elant, a Lotus Elan második generációjának reinkarnációját. Az első Elan arról volt híres, hogy finoman szólva „múzsája” volt a Mazda MX-5-ösnek, néhányszor szétszedték és összerakták, mielőtt megszületett a rizsrakéta változata. A koreai Elanokat viszont teljesen hivatalosan barkácsolták az eredeti gépsorokon az ezredfordulóig. Egyedül a motorokat cserélték le, az 1,6-os turbós (csavar a történetben hogy Isuzu eredetű) angol erőforrásokat cserélték le a saját 1,8-as feltöltés nélküli motorjaikra (153 lóerő, 8,7sec gyorsulás, 216km/h végsebesség). 1986 után viszont fordult a kocka, hiszen a Fordnak szállított a Kia Pride-okat (jelentése: büszkeség, pedig aki próbálta, annak ez volt talán az utolsó, ami eszébe juthatott a kicsi, olcsó, de igénytelen négykerekűről) Ford Festiva néven. Ez megismétlődik 1993-tól, mikor a kicsit „méretesebb” Avella modellt Ford Aspire néven szállították az újvilágba. 1987-re alakul ki a teljes saját modellpaletta, még az említett Mazda mutánsok segítségével.
kia_pride_1997_200kia_sorento_200kia_ceed_200Az első tengerentúli fejlesztőközpont 1989-ben nyílt japánban, majd az álruhás földalatti Ford-harcosok után 1992-ben hivatalosan is megvetették a lábukat az újvilágban, ekkor alakult a KIA Motors America. 1994-ben kezdték a hivatalos importot, a Sephia bevezetésével. (Európában már egy évvel korábban kapható volt) Ekkor kezdődött az első koreai DOHC motor fejlesztése, és még ebben az évben megfelelt a KIA az ISO9001-es minőségbiztosítási tanúsítványnak. 1995.-ben új területekre merészkedett a KIA. A Sportage SUV amerikai és európai bemutatásával (össze is szerelik az öreg kontinensen a Pregioval egyetemben), legyártják ebben az évben a négymilliomodik járművet. Kis hazánkban is ekkor jelent meg először hivatalosan a márka. 1997-ben új üzem épül Indonéziában (ami elsősorban Pickup gyártásáról híres, szinte a nálunk forgalmazott valamennyi platós ott készül a Fordtól a Mitsubishin keresztül a Tatáig) elkezdődik az új Sephia és Shuma gyártása, a KIA immár a 16. Legnagyobb autógyártó, de az ázsiai pénzügyi válság padlóra kényszeríti a vállalatot. Állami segítséggel 1998-ban a Hyundai konszernbe integrálták (amit viszont szétcincáltak üzemágazatokra, és nagyrészt fel is számolták). Ekkor jön az első buszlimuzin, a Carnival. 1999-ben már ismét nyereséges a vállalat, a kínai gyártás elindítása a Prideal. 2000-ben érkezik az új Spectra és a Magnetis, valamint az új hosszú időtartamú garanciapolitika. Az egyik Sportage versenyautó egészen a hatodik helyig vergődik a Dakaron. 2002-ben tovább támad az új vadászmezőkön, megjelenik az új, nagyobb SUV, a Sorento, valamint a Carens egyterű. Elkészül a tízmilliomodik KIA. 2003.-ban az új Cerátó és az „érdekes” Opirus bemutatkozása. Már az öreg kontinensen is elismerik a márka minőségét. 2004 már az új Picanto kisautó és a szlovákiai új gyár alapkő letételének az éve. Egy év múlva már bemutatkozik a Cee’D, az első európai gyártású, és magyar tervezésű modell. Ekkora igazából lezáródik a Hyundai és KIA termékpaletta közös műszaki alapokra helyezése, a maximális gazdaságosság elérése érdekében, és tovább robog az új megakonszern az első három legnagyobb autógyártó leelőzésére. Ebben segítenek az új fejlesztő és tervező központok, egy a kaliforniai Irvineban, egy pedig a németországi Frankfurtban hirdeti a cég nagyravágyó és bizakodó jövőképét.